34-36-tételek

34. Tétel

Esemény – történés, aminek jelentése van.

Eseménysor – több egymást követő összefüggő esemény.

Cselekmény –általános értelemben a műalkotásban ábrázolt eseménysorozatnak a szereplők (hősök) tevékenységéből felépülő alapszerkezete.

Az irodalmi műben a szereplők tevékenységéből felépülő alapszerkezet, amely művészeti áganként, azon belül műfajonként is különbözik. Az alkotó általában a cselekményre építi fel műve szerkezetét, annak menetében bontja ki mondanivalóját. Különböző mértékben, de igen nagy szerepet játszik a cselekmény az epikus és drámai műfajokban. A hagyományos típusú képzőművészeti alkotások dinamizmusát is felfoghatjuk cselekménynek, azaz egy cselekmény sor egy pillanatának, amit a művész rögzített.

Az irodalomban az epikai és drámai művek szerkezete kötöttebb, nagyrészt a cselekmény fő mozzanatainak és a cselekményen kívüli elemeknek (pl. epizód, leírás stb.) egymásutánjából adódik. A cselekmény fő mozzanatai:

1. a szereplőket és körülményeiket bemutató expozíció;

2. a konfliktushelyzetet létrehozó bonyodalom;

3. a cselekmény késleltetésekkel megszakított fejlődése, a kibontakozás, egészen a legfeszültebb pillanatig;

4. az összeütközést ábrázoló szakasz, a tetőpont;

5. a bonyodalom megszűnését ábrázoló rész, a megoldás. A modern irodalom meglehetősen szabadon kezeli a felsorolt folyamatot, különösen az utolsó mozzanat elhagyása és az időrend megbontása gyakori.

35. Tétel

Kompozíció – a műalkotás szerkezete, amely kiemeli a mű tartalmának alapgondolatát. Az epikai és drámai művekben a kompozíció mindenekelőtt a cselekmény szervezettségét biztosítja. A lírai költészetben a kompozíció a gondolatok logikai rendjében nyilvánul meg. A zeneművészetben a formatani sémákat jelenti, amelyek a konkrét művekben mindig egyedien jelennek meg.

Motívum – a cselekménynek egy visszatérő eleme.

Epizód – cselekményhez szorosan nem tartozó mellékesemény. Alkalmazásának célja lehet a hős még ismeretlen tulajdonságainak bemutatása, a kitérő révén az érdeklődés fokozása v. éppen a tetőpont előtt a feszültség enyhítése. Világkép – az adott kor világnézete. Az ember világnézetének és világnézetileg rendezett élettapasztalatainak dialektikus egysége. Az esztétikailag egységes műalkotásban a világkép nem kiszakítottan, hanem a mű egészével szerves egységben tükröződik.

Környezet – az a közeg, ahol a szereplők élnek é mozognak, társadalmi és természeti környezet.

Jellem – főszereplő, olyan szereplő, akinek magatartásából ennek indítékaira is következtethetünk, lehet állandó vagy változó (fejlődő), végig jelen van a cselekmény során.. 

Szereplő – mellékszereplő ( epizód szereplő).

36. Tétel

Konflikutus – kollízió: a műalkotásban ábrázolt, egymással szemben álló erők összeütközése, összecsapása. Klasszikus műfaja a dráma, azon belül is elsősorban a tragédia, amelyben a konfliktus a hős bukásához vezet, míg a komédiában általában szerencsésen oldódik meg. Fontos a konfliktus az epikában és a lírában is, és motívumai nem hiányoznak a képző- és zeneművészetből sem. Az igazi konfliktus mindig valós társadalmi ellentmondásra utal, szemben az álkonfliktussal, amely nem tárja fel a társadalmi fejlődés valóságos mozgatórugóit. A cselekmény nincs konfliktusnélkül. A konfliktus fajtái:

1. Amikor a hős önmagával kerül konfliktusba (vívódó hős)

2. Hős kerül szembe hőssel egyforma társadalmi osztályból.

3. Hős kerül szembe alacsonyabb rangú hőssel

4. Ember kerül szembe ember feletti hatalommal

5. Eszme kerül szembe eszmével/ világkép világképpel