Добавил:
Upload Опубликованный материал нарушает ваши авторские права? Сообщите нам.
Вуз: Предмет: Файл:
Верба.doc
Скачиваний:
57
Добавлен:
12.02.2016
Размер:
41.08 Mб
Скачать

Vozdvizsenszkij Vagyim, Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának tanára

/2008.06.25./

Sárospatak, Tokaj-Hegyalaja

Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij tábornok,

a Magyar Borok Császári Bizottságának

első parancsnokának halálának évfordulójára

(1749. 01. 27.)

Köszönjuk, Tábornok Úr!

260 évvel ezelőtt 1749. január 27-én hunyt el Tokajban Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij tábornok, a Magyar Borok Császári Bizottságának első parancsnoka, aki gazdaság-tudományi alapokra helyezte a tokaji bor termelését és oroszországi forgalmazását. Már 1729 decemberétől hűségesen és nagyfokú szakértelemmel bonyolította a tokaji borok javának kivitelét a szentpétervári cári udvarba.

1733. júniusában nagy jelentőségű döntést hozott Anna Ioannovna, orosz császárnő, aki utasítást adott a császári kabinetnek, hogy hozza létre a Magyar Borok Bizottságát, amelynek székhelye Tokaj városa legyen. Az ötletet Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij alezredestől kapta, aki erről egy szakmai tanulmányt is készített: „Projekt a magyar borokról” címmel. A „tokaji komisszió” néven ismerté vált bizottság élére Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij alezredes került, aki 20 éven át haláláig, évi 50-60 ezer liter - főleg aszú – bor szállításáról gondoskodott. 1745 augusztusában a tokaji orosz küldöttség az udvari komisszárból és a 34 fős kíséretéből állt: fiából, Gavriil Visnyevszkij hadnagy, egy őrmesterből, egy tizedesből, 12 dragonyosból, 2 lovasfutárból, egy adjutánsból, 3 katonából, 2 kádármesterből, egy papból, egy sekrestyésből és 9 személyes szolgából. Velük együtt Grigorij Szavvics Szkovoroda érkezett meg, a későbbi korszak nagyhatású ukrán és orosz filozófusa és humanistája, aki a tokaji görög-orosz pravoszláv deszkakápolna kántoraként szolgált. G.Sz.Szkovoroda - F.Sz.Visnyevszkij segítségével - a híres Sárospataki Református Kollégium patinás falai között is megfordult, hogy előadásokat hallgasson filozófiáról és természettudományokról, valamint az akkori Nagy Könyvtárában Janus Amos Comenius műveit is tanulmányozzon.

F.Sz.Visnyevszkij még 1731 januárjában, borszállítás közben egy másik kisoroszországi kozák hangját csodálta meg – Alexej Razum(ovszkij), Erzsébet császárnő jövendő férjét – és vitte magával Szentpétervárra egy tokaji antalra ülteteve. Ennek az eseménynek a későbbi politikai kimenetele, hogy Kisoroszország (a mai Ukrajna) visszaszerezte autonóm jogait 1750-ben, már halála után. A császárnő gyakran „szvátnak” (magyarul: nászuram) szólította őt a leveleiben, Szent Anna érdemrenddel tüntette ki és trónra lépése után tábornokká léptette elő.

A Tokaj-hegyaljai tartózkodása alatt nagy elismerés övezte a bortermelők körében. A helyi szabad szőlőművelő munkások szívesen szegődtek el a jól fizető cári komisszár alkalmazásába, az általa fizetett tisztességes béreknek köszönhetően. F.Sz.Visnyevszkij előre rendezte az üzletek anyagi oldalát és szavát minden esetben betartva, példás módon soha nem tartozott senkinek. Az esetlegesen felmerülő vitás jogi és gazdasági kérdésekben az orosz komisszár szava döntőnek bizonyult a zempléniek számára, hiszen személyében egy elfogulatlan és végtelenül becsületes embert ismerhettek meg.

A lakosság és a tábornok viszonyát mi sem jellemzi jobban, hogy a zempléni római katolikus, görög katolikus és református egyházak egykorú anyakönyvei szerint, a „moszkvai tábornok” szívesen vállalta a magyar szőlőgazdák gyermekeinek keresztszülői szerepét. Az esküvőkön előszeretettel mulatozott együtt a helybeliekkel, ahol mindenki élvezhette G.Sz.Szkovoroda kiváló énekesi tehetségét. A tokaji bor szerelmesének vallotta magát, de a szőlővel kapcsolatos teendőit helyezte mindenek fölé.

F.Sz.Visnyevszkij – munkájából adódóan - széleskörű diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett. Rendszeresen tárgyalt többek között Johann Trautsohn herceggel is, akinek egy alkalommal tanácsolta egy – az orosz kolóniához hasonló – település létrehozását. A tábornok a herceg Patak környéki szőlőit és magát a gyönyörű pataki várat több alkalommal magasztalta Erzsébet császárnő előtt.

A tábornok halála után a bizottság még ötven évig működött folyamatosan. 1749. november 20-án fia, Gavriil Fjodorovics ezredesi rangban vette át a bizottság irányítását, aki már előzőleg éveken keresztül az apja mellett tanulta a szőlőtermesztést, valamint a bor vásárlásának és szállításának módjait.

El kell ismerni, hogy a Zemplén vármegyei hatóságok egyre irigyebben szemlélték az orosz borkereskedés sikerességét és a bizottság által bérelt házak és szőlőterületek miatt hosszas koncepciós pereket indítottak az Aranybullára hivatkozva. Az állandósult jogi támadások miatt Gavriil Fjodorovics Visnyevszkij ezredes Tokaj elhagyására kényszerült 1753. júliusában, akinek az utódja a széleskörű külpolitikai tapasztalatokkal rendelkező Nyikoláj Zsolobov őrnagy lett és így bizonyos időre sikerült lecsillapítani a helyi hatóságok ellenszenvét. Ehhez nagymértékben járult hozzá az a tény, miszerint I. Erzsébet és Mária Terézia katonai szövetségesek lettek az eközben kirobbanó hétéves háborúban. A politikai barátság jeléül 600 palack tokaji aszút küldött a magyar királynő az orosz császárnőnek.

I. Erzsébet halála után, III. Péter miatt a két birodalom szövetséges viszonya megromlott, ami Nyikoláj Zsolobov őrnagy Tokajból való kiutasításához vezetett. II. Katalinnak köszönhetően később rendeződtek a diplomáciai kapcsolatok a bécsi és a szentpétervári udvar között. 1763 nyarán Anton Rárog őrnagy kapta meg az udvari komisszár posztját és nem sokkal később elődjeihez hasonló helyzetbe került a vármegyével folytatódó jogi viták következtében. A folyamatos jogi csatározások ellenére azonban mégis sikerült fellendítenie Hegyalja borkereskedelmét a haláláig itt töltött tizenkét év alatt. 1775. december 20-án temették el a tokaji görög katolikus templom mellé, három pap közreműködésével, a D’Alton-ezred Tokajban állomásozó zászlóaljának háromszoros díszsortüze mellett.

Szavva Gorev kapitány lett Anton Rárog őrnagy halála után az utolsó komisszár a bizottság 1798-as felszámolásáig. A kapitány elődjeinél sokkal szorosabb kapcsolatba került Hegyalja népével, hiszen itt nősült meg: felesége egy mádi református családból származott. Házasságukból két fiú és egy lánygyermek született. Sajnos, ekkorra már a komisszió száma csupán három katonára csökkent és 1798. január 23-án I. Pál cári intézkedése értelmében megszüntették a Magyar Borok Bizottságának működését.

A komisszió jogi csatározások miatti kényszerű felszámolása elsősorban az egyszerű helyi kisgazdákat érintette katasztrofálisan, hiszen a tőkeerős felvevőpiacok hiányában a régiónk „a saját borába fulladt”. Furcsa módon a helyzet kísértetiesen hasonlít a mai állapotokhoz, pedig a kiváló termékeny vulkanikus talaj, az egyedülálló mikroklíma, a hegyaljai ember évszázados szőlőművelési tapasztalata és a rendkívüli jó lelki alkata manapság is bőséges jólétet garantálhatna több ezer helyi borász családnak.

A tokaji bor kiváló minőségének köszönhetően, a világtörténelemben egyedülálló módon, a két nemzet a földrajzi távolság ellenére igenis közel került egymáshoz, amit Nyugaton nem mindig néztek jó szemmel. Sőt, a kialakult szoros gazdasági kötödés mellett, a tokaji borkultúra még magasabb szintre emelkedett a bizottság 65 éves működése során.

Végezetül kimondható lenne, hogy talán egy tokaji emléktábla magyar-orosz közös avatásával méltó emléket állíthatnánk a Tokaj-Hegyaljához példamutatóan hűséges Magyar Borok Császári Bizottságának komisszárjainak és nem utolsósorban Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij tábornoknak, akinek idetelepedésének 280. évfordulója lesz ez év decemberében.

Соседние файлы в предмете [НЕСОРТИРОВАННОЕ]