13. „A taraszisták baráti társasága"

A harkivi felsőfokú tanintézmények diákjai: Iván Lípa, Mikola Bajzdrenko, Mihajlo Bazkevics és a kijevi egyetem diákja, Vitalij Borovik 1892-ben Kanyevbe utaztak és Tarasz Sevcsenko sírjánál „A taraszisták baráti társaságának neveztek el magukat, egy olyan szervezetet hoztak létre, mely Sevcsenko társadalmi-politikai eszméinek megvalósításáért harcol.

Harkivban a taraszisták barátságot kötöttek Olekszandr és Szofíja Ruszovval, akik az ukrán nemzeti mozgalom aktív részvevői voltak még a XIX. század 70-es éveiben. Velük együtt egy új „Ifjú társaságot" hoztak létre, melyhez 20-nál több diák tartozott. Kidolgozták szervezetük alapszabályát és programját. Létrehozták az illegális kiadványok könyvtárát, ilyen kiadványokat rendeztek sajtó alá, a titkos összejöveteleken politikai beszédeket mondtak, leveleztek galíciai eszmetársaikkal. Ilyen taraszista körök jöttek létre Kijevben, Poltavában, Csernyihivben, Odesszában, Herszonban, Olekszandriában. Programjukban a taraszisták mindenekelőtt az egész Ukrajna egységét hangoztatták.

A taraszisták egy külön program fejezetben, melyben kiemelték legfőbb feladataikat, rámutattak arra, hogy föltétlenül be kell vezetni az ukrán nyelvet a társadalmi-politikai életben, a kultúrában, az oktatásban, a családi érintkezésben. Ugyanakkor a gazdasági kérdések elhanyagolása ellen is felemelték szavukat, mert tudták és állandóan gondoltak arra is, hogy csak az anyagilag biztosított nép törődhet érdemben a nemzeti felvilágosítás ügyével.

A ukrán nemzeti mozgalom történetében „A taraszisták baráti köre" lépcsőfok volt a szerkezetileg rossz felépítésű társaságoktól a 60-as és a 80-as években az igazi nemzeti ukrán pártszervezetek felé.

14. Ukrán diáktársaságok

A 90-es évek második felében önálló jelentőséget kap az ukrán nemzeti újjászületésben a diákmozgalom. A harkivi taraszisták társaságának szétverése után központjuk Kijevbe helyeződött át. 1895-ben itt alakul meg az „Ukrán diáktársaság., melyet a kijevi egyetem diákjai, V. Domanickij, H.Lazarevszkij, P. Holodnij, I. Rudenko hoznak létre. Két év múlva ugyanilyen szervezet alakul Har­kivban is. Ezt Dmitro Antonovics (a kijevi professzor fia), Mihajlo Ruszov, Olekszandr Kovalenko, Jurij Kollard, Borisz Martosz, Lev Macijevics és mások szervezték.

Az ukrán kultúra és gazdaság szabad fejlődését szorgalmazva, az ukrán diáktársaságok a cári önkény-uralom elleni politikai harc kérdéseiben különböző nézeteket vallottak: autonómia, föderáció, önállóság. A tömegek ukrán nemzeti azonosságtudatának nö­velését legális és illegális eszközökkel végezték. Uk­rajna vidéki városaiban önképzőköri koncerteket és színielőadásokat szerveztek, előadásokat tartottak, is­mertették az ukrán publicisztikai és szépirodalmat, politikai kiáltványokat dolgoztak ki és terjesztettek.

15. Az „Ifjú Ukrajna"

1899-ben Kijevben megtartották a II. Összukrán Diákkongresszust. Elsősorban a következő feladatokat tűzték ki:

1) Megállítani a nemzet számára káros és pusztító elnemzetietlenítést a diákság körében Oroszországban és minden ukrán diákot megnyerni az ukrán nemzeti érdekek szolgálatának.

2) Felhívni a figyelmet a rossz szociális, gazdasági, kulturális helyzetre.

Ami Ukrajna társadalmi-politikai kérdéseit és a szomszédos államokkal való kapcsolatát illeti, az „Ifjú Ukrajna" tulajdonképpen a „Taraszisták társasagának” megfelelő követelményeit ismételte meg. Ez s szociáldemokrácia útja volt. A szociáldemokrácia ideológiáját a Forradalmi Ukrán Párt tette magáévá, mely az „Ifjú Ukrajna" alapján jött létre. Dmitro Antonovics kezdeményezésére alakult meg 1899-ben Harkivban.

_{UKRÁNOK AZ ÖSSZOROSZORSZÁGI ÉS LENGYEL FELSZABADÍTÓ MOZGALOMBAN}